Kiezwanderung, avagy kerületi séta címen hirdette programját a berlini Magyar Egyesület, amelyen szept. 13-án meghívásukra én is részt vettem. Napsütéses vasárnap délelőtt találkoztunk a park bejáratánál. Mire biciklivel odaértem, már többen gyülekeztek az egyesületi tagok közül. Kíváncsi voltam a kerületre (vagy ahogy itt mondják, Kiez-re), és örültem, hogy egy újabb parkot ismerhetek meg a Tiergarten, a Rehberge és a charlottenburgi után. Friedrichshain öt éve még színtiszta partinegyednek számított, ahol egyetemisták, balos anarchisták és félresiklott egzisztenciák buliztak egy rakáson. Lassanként azonban a friedrichshainiak is konszolidálódnak – a kerület központjában, a röviden csak „Boxi“-ként emlegetett Boxhagener Platz-on ma már kislurkók tombolnak a punkok helyett. Forrás: http://www.goethe.de/ins/hu/bud/kul/mag/arc/brl/ber/hu7897613.htm Ahogy az a séta során is elhangzott, a Berlin első közösségi parkjaként alapított Volksparkot 1846-ban a nép számára nyitották meg - ahogy az a nevében is benne van - Nagy Frigyes trónralépésének 100. évfordulója alkalmából. Nem sokkal később itt létesítettek az 1848-as márciusi forradalom áldozatainak temetőt (Friedhof der Märzgefallenen), ahol ma a síremlékek mellett egy kiállítás is megtekinthető. A parkban ezen kívül még számos nevezetesség található, legismertebb közülük a mesefigurákkal körülvett szökökút, német nevén Märchenbrunnen, amely 1913 óta a park része. A szobrok a Grimm mesék hőseit ábrázolják, felismerhetjük bennük Hänsel und Gretel (vagyis Jancsi és Juliska), a Csizmás Kandúr (Der gestiefelte Kater), Hófehérke (Schneewittchen), Csipkerózsika (Dornröschen) vagy éppen a néhány éve megfilmesített Brüderchen und Schwesterchen (Öcsi és Nővérke) alakját. A parkot a II. világháború bombázásai lerombolták, a szobrok egy időre el is tűntek, csak később helyezték vissza őket (illetve másolataikat) eredeti helyükre. A helyreállítási munkát csak az újraegyesítés után kezdték meg, a szökőkút végül pedig 2007-re készült el, azóta tekinthető meg mai, felújított formájában. A park érdekessége még a két bunkerhegy (der Große und der Kleine Bunkerberg) amely a második világháborút követően jött létre, amikor is a Vörös Hadsereg nagyrészt sikertelenül próbálta meg felrobbantani az óvóhelyül is szolgáló légvédelmi tornyokat, ezért inkább városi törmelékeket hordtak oda, beborították földdel és fákat ültettek a tetejére.
Sétánk során érintettük még a japán világbékeharangot (Weltfriedensglocke), amelyet a hiroshimai atombombatámadást túlélő Chiyoji Nakagawa kezdeményezésére készítettek több mint 100 ország érméjéből - többek között 2 kiló 20-Pfennigből - összeöntve. A séta alatt több személyes történet is elhangzott, hiszen az egyesületből sokan laktak a környéken, így eleve volt már kötődésük a helyhez. Például van, akinek a szökőkút a vasárnapi sétát jelentette gyerekkorában, amikor is minden héten megnézték a meseszobrokat, és van, aki itt tanította később az unokáját biciklizni. Ezek a személyes emlékek tehát külön érdekessé tették a sétát, amit Volker Zurbuchen vezetett, és alapos felkészültségről tett tanúbizonyságot. Köszönet érte!
0 Comments
Leave a Reply. |
Archives
June 2020
Categories |